Hozzávalók fő részére

Hozzávalók 4 fő részére

lazac filé

5050 dkg

póréhagyma

4040 cm

sárgarépa

22 db

krumpli

4040 dkg

tejszín

22 dl

kapor

11 csokor

szegfűbors

44 db

vaj

44 evokanal

só

ízlés szerint

bors

ízlés szerint

citromlé

ízlés szerint

A finn lazacleves igazából nem is lazacleves, hanem egy tejszínes-kapros krumplileves lazaccal, nagyon szépen mutatja meg, hogy tud egy pár alapanyagból készülő, egyszerű étel a tökély felé közelíteni. Nagyon jól tud esni nagy hidegben, igazi finom, kiadós, lélekmelegítő étel.

Személyenként tizenöt-húsz deka hal kell hozzá, az ideális nyilvánvalóan a friss lazacfilé, de a mirelit is megteszi. Személyenként egy negyed fej hagyma (vagy póréhagyma) és egy fél sárgarépa kell még hozzá, két kis krumpli meg persze fél deci tejszín, só, bors és sok-sok friss kapor. Alapfűszere még a babérlevél és a szegfűbors (én ezt sokszor kihagyom belőle, sőt néha még a répát is, és szentségtörő módon csináltam már tárkonnyal és borókabogyóval is, de ezt csak nagyon halkan mondom, mert az már nem a finn lazacleves, az már valami más).

A hagymát vagy a pórét vágjuk apróra, futtassuk meg vajon, amíg üveges nem lesz, adjuk hozzá a felkockázott répát és a szegfűborsot (ne sokat, mondjunk személyenként egy szemet), sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a kockára vágott krumplit, aztán öntsük fel kicsit több vízzel, mint amennyi ellepi, és főzzük gyöngyözve tíz percig, vagy addig, amíg a krumpli szinte már puha. Most kell bele a tejszín, keverjük bele lendületes mozdulatokkal, aztán éppen csak hagyjuk felforrni, és máris tegyük bele a halat. Attól függően, hogy friss a hal, vagy éppen kockákra vágott, gyorsfagyasztott lazaccal dolgozunk, gyöngyöztessük még egy-két percig a lángon, aztán húzzuk le a tűzről, keverjük bele a fejenként negyedmaréknyi apróra vágott kaprot, fedjük le, és hagyjuk vagy hét percig állni. Így nem főzzük agyon a halat, omlós lesz és finom, nem olyan rágógumiszerű szörnyűség, amiről akár azt is gondolhatnánk, hogy rózsaszínre festett, túlfőzött, enyhén halízű csirkemell.

Ha kivártuk a hét percet, már nincs más dolgunk, tányérba kell csak merni, s ha éppen olyan kedvünk van, akkor pár csepp friss citromot is facsarhatunk bele.

Kiadós étel, egytál ebédnek is megteszi, a finnek gyakran harapnak hozzá vajas rozskenyeret, és tanúsíthatom, hogy nagyon illik a leveshez. Egyszer uborkás szendvicset csináltam hozzá (hajszálvékony kígyóuborka-szeletek több rétegben, kaporral és sóval megszórva két szelet vajas rozskenyér között), azóta is sokszor eszembe jut, hogy mennyire telitalálat volt ez a kombináció.

Főztem már pisztrángból is (a halat kifiléztem, a fejből és a csontból tíz perc alatt alaplevet főztem, ezzel öntöttem fel az elején a krumplit) és harcsából is, de ezeket a változatokat már véletlenül se szeretném finn lazaclevesnek nevezni, ezek már inkább tejszínes, kapros hallevesek északi módra.

(Dragomán György FB oldalából ollózva)