Hozzávalók fő részére

Hozzávalók 8 fő részére

gomolytúró

0.50.5 kg

vaj

0.250.25 kg

vöröshagyma

22 db

paprika csípős, hegyes

11 db

barna sör (hűtve)

11 l

köménymag, kakukkfű, őrölt paprika, só, bors

ízlés szerint

Körözött, agglegény módra recept

Avagy: Hol vannak a régi szép idők?

Alapesetben kell hozzá egy-két komolyabb hagyma, köménymag, kakukkfű, 25 dkg vaj, vagy margarin, amelyiket jobban szereted (vagy amelyik van otthon 🙂 ), gomolya túró (NEM tehéntúró, gomolyatúró, amit liptóinak is nevezhetünk, hallgat rá 🙂 ) valamennyi só, bors, őrölt pirospaprika és vagy egy hegyes erős paprika, vagy, egy kis csípős pirospaprika, valamint egy üvegnyi sör. (Persze az sem baj, ha kettő van. De legjobb, ha rekeszes!)

Nekigyürkőzik az emberfia, aztán a közönséges körözötthöz hasonlóan, a vajból, meg a gomolyából, csinál egy alapkrémet. Férfit próbáló, felelősségteljes feladat, mert ezt nem lehet elkapkodni. Villát és bicepszet nem kímélve, addig gyömöszöljük a makacs pempőt, míg puha, engedelmes krémmé nem szelídül az emberi szellem fölényes erejétől. Ekkor érkezik el a pillanat, hogy kinyissuk a sört.

Eddigre alighanem elegendő folyadékot vesztettünk ahhoz, hogy lelkiismeret furdalás nélkül legurítsunk a torkunkon négy decit, mert egy deci sör kell a körözöttbe. Most elárulom nektek a titkot, melynek birtokában Szt. István királyunk verhetetlen nagyhatalommá erősíthette volna nemzetünket: barna sör kell a körözöttbe. Jó, nyúlós, haraphatóan sűrű, erős barna sör. Lehűtve, hogy a pohár oldalán gyöngyözően csapódjon ki a pára, s az első leguruló cseppek fényes nyomot hagyjanak, a bepárasodott üvegen, látni engedve a sör ígéretesen sötétlő színét. Persze a körözöttbe jó a le nem hűtött sör is, de négy decit, ugye, megiszunk…

Persze nem ám beledöntjük, aztán majd lesz valami! Nem, egyelőre csak fél decit, pici adagonként, jól megfontolva minden cseppet, miközben férfiemberhez méltó határozottsággal körözzük a körözöttet egy villával. Hadd szívja magába a lélektelen massza a sör zamatát, a maláta erejét, a komlómezők végtelen távlatait, hogy egyszerű gomolyából és vajból, körözötté nemesedjen. Mikor habosfehéren, könnyedén tornyosul a tálban a krém, az egészen apróra kockázott hagymával alkotjuk meg markáns, semmivel össze nem téveszthető ízét, mely a nap további részére szerényen, ám határozottan mentesít minket a csókolózás fárasztó feladatától. És keverjük, keverjük, hiszen ettől járja át az erő, az ősi szittya lélek, rég elhunyt sámánok ősi, titokzatos szelleme. (De jó, hogy két üveg sört írtam hozzá, most kibonthatjuk a másodikat is.) Míg a hagyma illóolajai elegyednek a sörrel és a gomolyával, elkezdhetjük adagolni a köménymagot. Óvatosan bánjunk vele, mert ha íze kiütközik, akkor vezetővé válik, ám ha nem érezzük, akkor hiányozni fog. Olyan ez, mint a szerelem. Ha sok van belőle, lehet, hogy élvezetes, ám minden mást eltávolít, csak azt érezzük az életből, és ezzel sok szépségtől megfosztjuk magunkat. Ugyanakkor nélküle értelmetlen az élet. A szárított kakukkfű-port csipetenként szórjuk, egy mokkáskanálnyit mindössze.

Illata elhagyott temetők behorpadt hantjait idézi, elmúlt öregek fáradtan messze néző szemét, a pihenést, az elmúlás filozofikus melységeit. És keverni, fáradhatatlanul, mintegy áldozatul az élőknek, az életnek, mely rövid, ám annál több örömet rejt magában, például a körözöttet. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha van egy kis csípős paprikánk Lacza Jani kertjéből, ám nem lehet mindenki a szerencse fia, így biztos lesznek, kiknek meg kell alkudniuk önmagukkal, s be kell érniük egyéb paprikákkal, akár a sarki zöldségestől is. Kicsi kockácskákra aprózzuk, hogy az egyre körözöttesebb krém jellegét ne durvítsa holmi dudoros maszattá, és egyéni tűrőképességünknek megfelelően adagoljuk bele. Most megsózhatjuk, ám csínján, mert a gomolya maga is sós, és nagy eleink bölcsessége megmutatta nekünk, hogy belerakni a sót, sokkal egyszerűbb, mint kiszedni. Borsot is tehetünk bele, ha szeretjük a frissen őrölt feketebors illatát, melynek egzotikus íze forróvérű leányként tüzeli vérünket, ám jusson eszünkbe, hogy csípős paprika már van költeményünkben, melyet talán szentségtörés is egyszerűen körözöttnek hívni.

Végső akkordként, a pirospaprikával adjuk meg neki a lenyugvó napkorong haragosan vöröslő színét, s a maradék fél deci sört csak nagyjából keverjük el benne, hogy szinte még sziszegjen a buborék, mikor az asztalra adjuk művünket.

Vastagon kell a kenyérre kenni. Vastagon, hogy érezzük, nem dolgoztunk hiába, hogy átjár minket a körözött, hogy mindaz az erő, szellem, és ősi hit, amit belekevertünk a miénkké válik, hogy zamatos ízorgia alapozza meg azt a sört, amit ehhez a körözötthöz iszunk, hogy költészetté nemesedjen ez az egyszerű körözött, melyet olyan hétköznapi ételnek kezelünk, pedig a maga módján veretes rímek ódon pergamenjét is megihletni méltó.

Forrás DPG Sültgalamb